A lítiumion-akkumlátor vagy Li-ion-akkumulátor hordozható készülékekben történő használatra kifejlesztett villamosenergia-forrás.

Előnyei, hogy

Mivel a lítium a legkönnyebb fém, így az ebből készült akkumulátorok sokkal könnyebbek a nikkelalapúaknál és tartósabbak is.

Nincs memóriaeffektus: egyáltalán nem képződnek kristályok az akkumulátorban, így nem kell gondot fordítani a rendszeres tréningeztetésre.

Nagyon kevés mérgező anyagot tartalmaznak.

Az egyetlen cellából épített akkumulátor esetén nem kell számolni a rosszul párosított vagy gyári hibás cellákból eredő, valamint az egyenetlen elöregedés okozta problémákkal.

Felépítése

A lítiumion-technológia a nevét onnan kapta, hogy az energia tárolásáról lítiumionok gondoskodnak. Ha töltöd ezeket, akkor a negatív elektródákhoz, ha pedig kisütöd őket akkor a pozitív elektródákhoz vándorolnak.

Az újratölthető lítiumion-akkumulátorok élettartama véges, a folyamat kémiai jellege miatt: egy töltésciklust jelent, mikor az akkumulátor lemerül, tehát 100%-osan elhasználják a kapacitását. De ha félig lemerül az akkumulátor, s újratöltés után másnap ismét így tesz, akkor ez is egy töltésciklust jelent. Minden alkalommal, mikor elhasznál egy töltésciklust, kissé csökken az akkumulátor kapacitása.

Története

A Li-ion-akkumulátor létrehozásával először M. S. Whittingham foglalkozott az 1970-es években. Ezek még óriási költséggel jártak . A fémes lítium kisebb üzemzavar hatására is hajlamos volt villámsebesen felforrósodni, és ezért az akkumulátor könnyedén fel tudott robbanni vagy el tudott olvadni.

A veszélyek ellenére több gyártó is belefogott a Li-ion-akkumulátorok fejlesztésébe, mivel ennek a típusnak a legnagyobb a kapacitása és cellafeszültsége. Használható formában a Bell Labsnál a nyolcvanas években sikerült ilyen akkumulátorokat előállítani.

Az első lítiumion-akkumulátorokat a Sony jelentette meg 1991-ben.